Létszámstop a menhelyen (is)
„Jó napot kívánok! XY vagyok, találtam egy kutyát a Z utcában.”
Sajnos nagyon gyakran kapunk ehhez hasonló hívásokat a magukat állatbarátnak gondoló emberektől. A jó szándék az ilyen esetekben tiszteletreméltó, sőt, a mai világban akár példaértékű is lehet. A realitás azonban egészen más. Hiszen mit is szeretnének a telefonálók? A hozzánk érkezett visszajelzésekből úgy látszik, a többség azt gondolja, ha bejelentést kapunk, kutya kötelességünk mindenkor és mindenhová kimenni, „begyűjteni” az állatot, a menhelyre szállítani, ételt, vizet, alvóhelyet nyújtani neki addig, amíg az „álomgazdi” meg nem érkezik. Ez lehet néhány nap, hónap, de akár több év is. Nem rövid idő, nem kevés pénz, de ami talán a legégetőbb probléma: a hely szűkössége. Tekintsünk el a száraz, olykor nehezen kisilabizálható jogszabályoktól, amelyek bizony szigorúan megszabják, hogyan, milyen körülmények között tarthatók az állatok. Igen, a menhelyen is.
De azt talán mindenki tudja, egy kutyának bizony elég nagy helyre van szüksége. Igen, egy menhelyen élő ebnek is. Pláne – az állandó – 100 fölötti példánynak!
Ahogy az előbb említettük, a „túlnépesedés” nem csak idő és anyagi nehézségek miatt okozhat gondot. A régi menhelyen kénytelenek voltunk egy-egy kennelben három-négy vagy akár több kutyát is tartani. Ilyen esetben az ebek között is kialakulhat féltékenység, hatalmi harc, területféltés, de olykor akár különféle betegségeket is átadhatnak egymásnak. Az új menhelyen szigorúan meg van szabva, hány kutyát lehet egy kennelben tartani, ez a szám pedig nagytestű kutyák esetében kettő, kis-közepes testűek esetében pedig három. Ha ennél több kutyát találnának a hatóságok egy-egy kennelben, megbüntetnék a menhelyet. De tekintsünk el a büntetéstől! Vegyük elő józan paraszti eszünket, és gondolkodjunk el azon, mivel teszünk jobbat egy kutyának! Ha bezsúfoljuk 4-5 társa mellé, és jó esetben hetente egyszer van esélye egy 30-40 perces sétára, vagy a már menhelyen élő kutyákért felelősséget vállalva időről időre létszámstopot hirdetünk, hogy legalább nekik tisztességes körülményeket nyújthassunk? Sajnos olykor nemet kell mondani, amit nem örömmel tesznek egy menhelyen sem…
Kép innen
Mivel a fű külföldön mindig zöldebb és a vádoló, ujjal mutogató emberek szívesen példálóznak más országokkal illetve előszeretettel használják a “Külföldön ez sokkal jobban működik / Külföldön ez másként van” mondatokat, kicsit utánaolvastunk, mi is a helyzet határainkon túl.
Egyik nap pár órán belül 50 kutya érkezett be az amerikai Barren River Animal Welfare Association menhelyére. Sajnos a fölösleges szaporulat ott is sok gondot okoz, és emiatt több kutya kerül a telepre, mint ahánynak helyet tudnának adni, ezért kénytelenek LÉTSZÁMSTOPot hirdetni. (A hivatkozott oldalon további bajban lévő menhelyekről is lehet olvasni.)
Egy másik amerikai menhely facebook eseményt hozott létre, hogy a teltházas menhelyről örökbe tudjanak adni kutyusokat. Ismerősen cseng az a jelige, hogy két életet lehet megmenteni egy menhelyről örökbefogadott állattal: az örökbefogadott négylábúét és azét, aki a helyére bekerül az utcáról.
Muskogee város (USA) menhelye is szembesült azzal a problémával, amellyel sajnos minden menhely: az örökbefogadások száma csökkent, míg a bekerülő állatok száma növekedett. Tulajdonképpen ilyenkor logikusan kell gondolkodnunk… Ha helyek nem szabadulnak fel egy telepen, és egyre több állat kerül be, egy idő után nem lesz hol elhelyezni őket. Ismét feltehetjük a kérdést, illetve harcos állatvédőkként elgondolkodhatunk azon, mi jobb a kutyának? Bezárni négy másik társával egy apró kennelbe, vagy az utcán hagyni, ahol szabad lehet? Megkockáztatom az alábbi kijelentést: ha egy kutyának gazdára van szüksége, akkor az utcákon barangolva előbb-utóbb meg fogja találni a számára ideális jelöltet. Ha pedig nem, akkor mi történik? Tulajdonképpen néha az emberi önzőség és kényelem beszél belőlünk, mikor minden kóbor állatot rácsok mögött szeretnénk tudni, hiszen legalább nem zavarnak minket a városban, erdőben, stb.
Mivel az éremnek két oldala van, és külföldöt is felhoztuk példának, így meg kell említeni a balkáni államokat és egyéb olyan országokat, ahol ha vannak is menhelyek, nem nagy számban, és folyamatos teltházzal üzemelnek. Ott a kutyákkal teli utcakép szinte normális, de vajon a helyzet is az?
Az állatvédőrség hivatalos tananyagából idézett példával zárnám bejegyzésünket:
Szerbiában, a smederevói menhelyen levő kutyák annyira éheztek, hogy kannibalizmusra kényszerültek. Ezt bizonyította az az önkéntes lány is, aki a menhelyen dolgozott és a fotók, melyeket készített önmagukért beszélnek. Az állatmenhelyen csak 15 boksz található, ami az ott élő kb. száz kutyának nem elég, ezért java részük egy bekerített, nyitott területen tengődik esőben, hóban, sárban. A kölyök kutyák hamar elpusztulnak a hidegtől vagy betegségtől, habár a menhelynek szerződése van egy állatorvossal, mégsem akarják kihívni, amikor szükség lenne rá. A menhelyen tartózkodó kutyák 95%-a beteg és sérült.
eblogatta 
Hozzászólás